A 2000. évi monetáris politikai
irányelvek 1999. október
Összeállította a Pénzpolitikai főosztály Kiadja a Magyar Nemzeti Bank Titkárságának Tájékoztatási Osztálya
A kiadásért felel: Dr. Kajdi József 1850 Budapest V., Szabadság tér 8–9.
Telefon: 36-1-312-4484 Telefax: 36-1-302-3601 A kiadványt szerkesztette, tördelte és az internetre előkészítette a Magyar Nemzeti Bank Tájékoztatási Osztályának Kiadványi csoportja
Internet: http://www.mnb.hu A kézirat nyomdába adásának időpontja: 1999. november
A 2000. évi Monetáris Politikai Irányelvek az Országgyűlést és a szélesebb közönséget tájékoztatja a pénzpolitika keretfeltételei-
ről, a cél- és eszközválasztás lehetőségeiről. A magyar gazdaság immár több éve – az Európai Unió országaival összevetve, de önmagában is – magas gazdasági növekedést ér el. Az elmúlt években ugyanis jelentős szerkezeti változásokon ment ke- resztül. A vállalati szektor átalakult, versenyképessége folyamatosan javult. A nagy nemzetközi pénzügyi válságok hatásaihoz is gyorsan alkalmazkodott a magyar gazdaság, amely – s ennek megemlítése kü- lönösen fontos – a kedvezőtlen hatások ellenére a külső és a belső egyensúlyi pályán maradt. A jövőben is a kiegyensúlyozott és hiteles gazdaságpolitika teszi a fejlődési irányt fenntarthatóvá egy olyan idő- szakban, amikor a kilátások bizonytalansági elemekkel vegyülnek. Olyan kis nyitott gazdaságok esetében, mint a magyar, fokozottan szem előtt kell tartani a külső tényezők hatásait.
A monetáris politika az eddig alkalmazott kamat- és árfolyam- politika eszközeivel eredményesen járult hozzá, hogy sikerült megőrizni a gazdaság gyors alkalmazkodó képességét és mérsékelni a külső megrázkódtatások kedvezőtlen hatásait. A gazdasági növekedést az infláció folyamatos, időnként gyors csökkenése kísérte. A gyakorlat igazolta a monetáris politikának azt az elvi alapállását, hogy a tartós gazdasági fejlődést nem a kereslet mesterséges élénkítése, hanem az inflációból fakadó költségek csökkentése mozdíthatja elő leginkább.
Az infláció folyamatos csökkenése az egyensúly megőrzésére és a jövőre vonatkozó várakozásokban a bizalom erősítésére alapozódik. A gyakran emlegetett szigorú monetáris kondíciók hatása nem a ki- kényszerítésre, hanem a következetességre épül. A látványos, de át- meneti eredménynél értékesebb a csökkenő irányzat tartós megőrzé- se. Az infláció mérséklődésének folyamatában 1999 második felében bekövetkezett megtorpanás a gazdaságpolitikától független külső té- nyezők átmeneti következményének tekinthető. Az élelmiszerárak kedvezőtlen alakulása részben időjárási okokkal magyarázható, az energiaárak pedig a kőolaj világpiaci árának gyors emelkedését tük- rözték. A szabályozott árak gyors emelkedése ugyanakkor hozzájá- rult a szerkezeti aránytalanságok mérséklődéséhez.
Agazdaságpolitika továbbra is kiemelt hangsúlyt fektet a moderni- zációs folyamattal együtt járó átalakulásra, amely nem zárult le a vál- lalati és a bankszféra, valamint a kereskedelem szerkezeti átalakulásá-
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 3
Összefoglaló
val. A jövőben várhatóan jelentős változások kulcsterületévé válik az agrárszféra, a közlekedés, a környezetgazdálkodás és az egészségügy. Ezen ágazatok átalakulása a maitól eltérő finanszírozási és költségve- tési politikát hoz magával. Bár hosszabb távon a modernizáció e terü- leteken árnövelő hatású is lehet, az átalakulás rövid távú hatásai haté- kony irányítás mellett és a piaci verseny árkorlátozó szerepének nö- velésével tompíthatók, a rövid távon jelentkező árhatások elfogadha- tó keretek között tarthatók.
A monetáris politika azzal járulhat hozzá e csillapító hatáshoz, hogy fenntartja a fejlődést támogató kiegyensúlyozott közeget, s for- málja a gazdasági szereplők várakozásait.
Az infláció ütemének csökkenése 1998-ban és 1999 első felében hozzájárult fontos lélektani gátak áttöréséhez. A lakosság és a vállala- tok számára érzékelhető, hogy az infláció tartósan alacsonyabb szint- re került, és ez az árazási magatartásban és a béralakulásban is jobban tükröződik. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy a munka- vállalók, a munkáltatók és a kormány a 2000. évi költségvetés tervezé- sénél alapul vett inflációs előrejelzésre építve határozzák meg és érvé- nyesítsék a béralakulást keretek között tartó megállapodásukat. A si- keres megállapodás előmozdíthatja azt, hogy a várakozások önbetel- jesítő jelleggel erősítsék az inflációcsökkenés esélyeit. Amegállapodás hitelessége érdekében fontos és szükséges, hogy a kölcsönös bizalmat megfelelő biztosítékok kialakításával erősítsék meg a felek.
4 MAGYAR NEMZETI BANK Összefoglaló
0 5
10 15
20 25
30 35
Jan. Máj.
Szept. Jan.
Máj. Szept.
Jan. Máj.
Szept. Jan.
Máj. Szept.
Jan. Máj.
Szept. 0 5
10 15
20 25
30 35
Infláció Maginfláció % %
1995 1996 1997 1998 1999
1. ábra Az infláció és a maginfláció alakulása
(1995. január – 1999. szeptember)
Az egyszeri hatásoktól megtisztított, az MNB által számított maginf- láció trendje nem emelkedett, az infláció mérséklődése 2000-ben to- vább folytatódik. A tervezett hatósági áremelések alacsony üteme, a jövedelmi és fiskális politika előirányzott szigorodása, valamint az ár- folyam- és kamatpolitika eddigi tendenciáinak fenntartása segíti a fo- gyasztói árak növekedési ütemének további határozott csökkenését. Mindezek nyomán 2000-ben az infláció tartósan egyszámjegyűvé vá- lik. (Lásd 1. ábra.)
A gazdasági élénkülés világszerte megfigyelhető jelei az elmúlt időszakhoz viszonyítva kedvezőbb körülményeket teremtenek a ma- gyar gazdaság növekedése számára. Az infláció csökkenésével párhu- zamosan 2000-ben várhatóan tovább folytatódik a vállalati szektor be- ruházásainak felfutása és az export dinamikus bővülése. Az európai gazdaságok helyzetének javulásával összhangban a magánszektor növekvő forrásbevonására számítunk 1999 második félévében és 2000-ben. Az államháztartási szektor csökkenő nettó forrásigénye biz- tosítja, hogy a magánszektor bővülése ne okozza a folyó fizetési mér- leg romlását.
Hosszabb távon a jelenleginél magasabb, az 5 százalékot is megha- ladó gazdasági növekedés elérésének az a feltétele, hogy a folyó fize- tési mérlegre ezzel együtt nehezedő nyomást az államháztartás hiá- nyának strukturális csökkentése ellensúlyozza. Erre azért van szük- ség, mert a hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt jelzik, hogy a felzárkózás időszakában a lakosság nettó pénzügyi megtakarí- tásait nem tudja növelni, mivel korábbi elhalasztott fogyasztását igyekszik pótolni.
Az államháztartás adósságának csökkentése szempontjából az egyenleg szintje, míg az infláció csökkentése és a külső egyensúly szempontjából az államháztartás keresleti hatása a mérvadó. A keres- leti hatás pedig lényegében az egyenleg változásától függ. A gazda- ságpolitikának hangsúlyos célja, hogy a lakossági fogyasztás, a beru- házások és a reáljövedelmek több éve folyamatosan tartó növekedése fennmaradjon, sőt a lehetőségek szerint gyorsuljon. Mindez a belső felhasználás növekedésére utal, aminek vonzatát a folyó fizetési mér- legben a fiskális politika keresleti hatásán keresztül lehet ellensúlyoz- ni. Az államháztartási egyenlegre ebből adódó követelmény szigo- rúbb, mint az államadósság csökkentése által támasztott követel- mény. Összességében elmondható, hogy a gazdasági növekedés gyorsulásával a fizetési mérleg középtávon várható alakulását tekint- ve az államháztartási egyenleg további javítására lesz szükség a kö- vetkező években.
A monetáris politika, mint a gazdaságpolitika részterülete önma- gában csak részlegesen és jelentős késleltetések mellett képes kiigazí- tani az inflációnak és a külső egyensúlynak az esetleges eltéréseit a ki- tűzött céloktól. Agazdaság nyitottsága és az árfolyamrendszer kötött- ségei meghatározzák a kamatpolitika mozgásterét. A jegybank csak az egészen rövid távú piaci hozamokat tudja közvetlenül befolyásolni
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 5 Összefoglaló
irányadó kamatával, míg a három, hat hónaposnál hosszabb hozamok csökkentésére csak a piaci szereplők árfolyam- és inflációs várakozá- sának befolyásolásán keresztül van módja. A forint árfolyamának az elmúlt időszakban megnövekedett, sávon belüli mozgása segített ab- ban, hogy a jegybank valamelyest nagyobb mozgástérrel rendelkez- zék, és a reálhozamok kialakításában jobban igazodjék a belföldi fo- lyamatok által meghatározott szinthez. A forint nagyfokú konvertibi- litása és a hazai tőkepiac integráltsága végső soron gátat szab a túl szi- gorú kamatpolitikának, hiszen a bankoknak és sok vállalatnak köz- vetlenül is lehetőségük van arra, hogy a magas reálkamatú forinthite- lek helyett külföldi devizahitelt vegyenek fel.
Az előre bejelentett árfolyampálya, mint a monetáris politika köz- bülső célja azt a követelményt fejezi ki, hogy a jegybank a hosszú távú célját, az infláció letörését az árfolyamrendszer fenntartásával és hite- lességének megőrzésével érje el és ezt ne veszélyeztesse rövid távú antiinflációs előnyökért a túlzott reálfelértékelés kikényszerítésével. A jegybank, ahogy az elmúlt években, ezúttal sem jelölhet ki önálló inflációs előirányzatot. Az infláció csökkentésében jelentős előrelé- pésre csak a kormánnyal és a piac többi szereplőjével együtt vállal- kozhat, ha a külső körülményekben, a külgazdasági folyamatokban nem merülnek fel olyan váratlan események, amelyek akadályozzák a monetáris politikát abban, hogy inflációs és külső egyensúlyi céljait elérje. A Magyar Nemzeti Bank a törvényben meghatározott alapvető feladatának megfelelően a rendelkezésére álló eszközeivel egyértel- műen támogatja a gazdasági élet valamennyi szereplőjének érdekét jól kifejező, további erőteljes inflációcsökkenést.
6 MAGYAR NEMZETI BANK Összefoglaló
A monetáris politi- ka szempontjából külső tényezők okozták, hogy 1999-ben a koráb- binál mérsékeltebb ütemben csökkent az infláció
Az infláció 1998-as rendkívül látványos csökkenése 1999 első öt hó- napjában a korábbiaknál lassabban, de folytatódott. Májusban a 12 ha- vi fogyasztói árindex már 9 százalék alá csökkent, így közel 7 száza- lékponttal volt alacsonyabb, mint az egy évvel korábbi értéke. Ezt kö- vetően az árindex újra emelkedésnek indult, de ezt átmenetinek tart- juk, és összességében nem számítunk az inflációcsökkenés megtorpa- nására.
A megelőző évinél mérsékeltebb inflációcsökkenés, valamint az ár- index éven belüli hullámzása számos, a monetáris politika számára exogénnek tekinthető tényező következménye volt 1999-ben. Akőolaj világpiaci árának jelentős emelkedése és a fogyasztási adó év eleji megemelése következtében gyorsan emelkedett az üzemanyagok ára, kiugróan nőtt egyes hatósági árszabályozásba eső szolgáltatások (te- lefon, televízió-előfizetés, helyi tömegközlekedés), valamint a gyógy- szerek árindexe.
A fogyasztói kosár mindössze 5 százalékát felölelő telefonszolgál- tatás, a gyógyszerek és TV-díj árindexe nélkül számított 12 havi fo- gyasztói árindex júliusban mintegy másfél százalékponttal volt ki- sebb, mint a hivatalos infláció. Ez azért fontos, mert a hatósági ársza- bályozások egyszeri, az árindexet közvetlenül növelő hatása – a do- hányárukra vonatkozó jövedéki adóemelés hatását kivéve – várható- an eltűnik 2000 végére. Így az 1999 során emiatt kialakult magasabb infláció elvileg nem veszélyezteti a 2000 végi inflációs célkitűzést.
A leértékelési ütem előre bejelentett csökkentése az inf- lációs várakozások befolyásolásának egyik fontos eszkö- ze
A dezinflációt 1998-ban nagyban segítő egyéb külső sokkok – a csökkenő mezőgazdasági és élelmiszerárak hatása – mára eltűntek, il- letve ellentétes irányú korrekció figyelhető meg, például a nemzetkö- zi energiaárak alakulásában. Mindez korlátozza az infláció csökkenté- se terén 2000-ben meglévő lehetőségeket, és ismételten ráirányítja a fi- gyelmet az infláció társadalmi-lélektani környezetből fakadó tehetet- lenségére és az inflációs várakozások befolyásolásának fontosságára. Ez utóbbinak volt fontos eszköze az elmúlt években a forint leértéke- lési ütemének előre bejelentett csökkentése. (Lásd 2. ábra.)
1998-ban és 1999-ben a kedvező, inflációt mérséklő külső tényezők kihasználása érdekében az MNB a kormánnyal egyetértésben a ko- rábbiaknál nagyobb mértékben, három-három alkalommal is csök- kentette a csúszó leértékelés havi ütemét. Mindezek következtében a leértékelési ütem 2000 elején minden további intézkedés nélkül is 0,2 százalékkal alacsonyabb lenne, mint egy évvel korábban. Emellett
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 7
A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
2000-ben megfelelő feltételek esetén lehetőség nyílhat további ütem- csökkentésre, amely erősítheti a gazdasági szereplők jövőbeni inflá- ciócsökkenésbe vetett bizalmát.
Az 1999. évi ható- sági árkorrekciók az árindex egyszeri és átmeneti emelke-
dését okozták
Bár a hatósági árszabályozás körébe eső termékek és szolgáltatások árkiigazítása 1999-ben fontos szerepet játszott a fogyasztói árindex át- meneti megemelkedésében, ez önmagában mégsem tekinthető az inf- lációellenes gazdaságpolitika fellazulásának. Elképzelhető ugyan, hogy néhány esetben az infláció átlagát meghaladó áremelkedések hátterében meghúzódhatott a megfelelő költséggazdálkodás hiánya is, a lépések többsége azonban nélkülözhetetlen volt az egyes területe- ken a valóságos költségviszonyok és relatív árarányok kialakításához. Hasonló lépésekre a jövőben is szükség lesz, ezek inflációra gyakorolt hatása azonban várhatóan elmarad majd az 1999. évitől.
A kőolaj világpiaci ára az 1998-as rendkívül alacsony szintről csak- nem megduplázódott, de további jelentős emelkedés 2000-ben már nem várható. Azzal számolunk, hogy hordónkénti ára visszaáll a több év átlagának megfelelő 18 dollár körüli szintre. Az üzemanyagok ár- változásainak közvetett hatásai nehezen mérhetők, ugyanakkor egyes szabadáras közlekedési szolgáltatásoknak (taxi, teherszállítás stb.) az átlagot meghaladó árindexe utal a beépülő többletköltségekre.
A világpiaci tendenciák és a kedvezőtlen külpiaci értékesítési lehe- tőségek miatt az élelmiszerárak elmúlt időszaki alakulásában megha- tározó szerepe volt a mezőgazdasági felvásárlási árindex csökkenésé- nek. Részben a visszafogott kínálat, részben a kormányzat részéről várható intervenciós politika következtében az elkövetkezőkben nem számítunk a felvásárlási árindex ipari értékesítési árindextől mért
8 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
0,0 0,5
1,0 1,5
2,0 2,5
Ápr. Júl.
Okt. Jan.
Ápr. Júl.
Okt. Jan.
Ápr. Júl.
Okt. Jan.
Ápr. Júl.
Okt. Jan.
Ápr. Júl. Leértékelési ütem
Maginfláció trendje 1996 1997 1998 1999 1995 %
2. ábra A forint havi leértékelési üteme és a maginfláció trendje
(1995. március–1999. július)
hasonló elmaradására. Ez valószínűsíti, hogy a fogyasztói árindex további csökkenésében nem számíthatunk a legnagyobb súlyú főcsoport, az élelmiszerek 1998. évihez hasonló inflációt mérséklő sze- repére.
A gazdasági sze- replők körében az inflációcsökkenés folyamatosságába vetett bizalom to- vábbra is érzékelhe- tő
A pénzpiaci szereplők előrejelzései az év során változtak. Az 1999 elején még a kormányzati prognózisnál is némileg derűlátóbb, 1999 decemberére vonatkozó piaci várakozások az első félév során fokoza- tosan emelkedtek, majd a júliusi váratlan áremelkedés hatására újra átlépték a 10 százalékot. Fontos jelzés azonban, hogy ezzel párhuza- mosan a 2000. év végi prognózisok sokkal stabilabbak maradtak (igaz 1,5 százalékponttal meghaladják a kormány prognózisát, de ez a kü- lönbség az elmúlt években is hasonló mértékű volt). Ezt támasztja alá a gazdasági vezetők inflációs várakozásait tükröző felmérés is, amely szerint júliusig hónapról-hónapra csökkent az elkövetkező 12 hónap- ra várt áremelkedés átlagos mértéke. Mindez arra utal, hogy a gazda- sági szereplők a közelmúlt váratlan áremelkedéseinek az inflációra gyakorolt hatását átmenetinek tekintik, az inflációcsökkenés folyama- tosságába vetett bizalom továbbra is megvan.
A gazdasági növekedés tartós javulásának jeleként a vártnál is gyorsabban emelkedett a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak szá- ma, s 1998 közepe óta ez együtt jár a gazdasági aktivitási ráta emelke- désével is. A munkaerő-piaci helyzet javulását mutatja, hogy a mun- kanélküliségi ráta 1999 második negyedévére már 7 százalék alá csök- kent. Legdinamikusabban a feldolgozóiparban (azon belül is a gép- iparban) és a piaci szolgáltatások terén bővült a foglalkoztatottak szá- ma. Bár egyes területeken a látványos létszámnövekedés fékezi a no- minális bérindex csökkenését, amely szűk keresztmetszetek meglété- re utalhat, a nemzetközi összehasonlításban továbbra is alacsony gaz- dasági aktivitás emelkedése és a közszféra még meglévő munka- erő-tartalékainak felszabadítása lényegesen csökkentheti az ebből fa- kadó inflációs nyomást.
A szigorodó külpia- ci körülményekhez a magánszektor rö- vid idő alatt alkal- mazkodott
Az 1998 második felében lezajlott nemzetközi pénzügyi válság közvetlen és az EU mérsékeltebb növekedésének közvetett hatása nyomán a belföldi gazdasági növekedés üteme mérséklődött. Az elő- ző negyedév 5,1 százalékos növekedésével szemben 1999 első ne- gyedévében 3,3 százalékkal nőtt a GDP az előző év azonos időszaká- hoz viszonyítva. A térség más országaiban a visszaesés ennél jelentő- sebb volt. A jelek arra utalnak, hogy 1999 második negyedévétől a nö- vekedés ismét gyorsul (a második negyedévben 3,8 százalékra). A nemzetközi pénzügyi válsághoz és a szigorodó külpiaci körülmé- nyekhez a magánszektor várakozásainkat maghaladó gyorsasággal alkalmazkodott, hűen tükrözve az elmúlt évek valóban mély gazda- sági szerkezeti átalakulását. A lakossági fogyasztás és a vállalati beru- házás növekedési üteme 1998 végén és 1999 elején jelentősen csök- kent, ami az import alacsonyabb növekedési ütemén keresztül a külső egyensúly vártnál kedvezőbb alakulásához vezet 1999-ben. Az alacso- nyabb növekedés és a fogyasztás kevésbé gyors növekedése másik ol-
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 9 A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
dalról hozzájárult a tervezettnél nagyobb év eleji költségvetési hiány kialakulásához. A növekedési ütem csökkenésekor – az automatikus stabilizátorok következtében – átmenetileg megnövekvő hiány azon- ban nem vált ki szükségszerűen magasabb folyó fizetésimérleg-defici- tet. A magángazdaság ezzel párhuzamosan mérséklődő kereslete ugyanis részben ellensúlyozza a gyengébb költségvetési pozíció külső egyensúlyt rontó hatását. A gazdaság egyensúlyi folyamatai szem- pontjából tehát a „ciklikusan igazított” államháztartási pozíció válto- zása a meghatározó.
A növekedés belföl- di és külföldi össze-
tevői egyaránt élénkítő hatásúak
Várakozásaink szerint 1999 második felétől a növekedés belföldi és külföldi összetevői egyaránt élénkítő hatásúak. A legfontosabb ex- portpiacunknak számító eurózóna erőteljesen javuló növekedési kilá- tásai kedvezően hatnak a magyar külkereskedelemre. Ezzel párhuza- mosan a közép-kelet-európai régión belül is külpiaci élénkülés várha- tó. Ez részben azzal magyarázható, hogy a délszláv válság rendező- dött, részben annak köszönhető, hogy a térség többi országa kilábal a recesszióból. A beruházások gyorsulására elsősorban a vállalati szek- tor optimistább növekedési várakozásai miatt számítunk. A gazdasá- gi program béremelési célkitűzését szem előtt tartva, a lakossági fo- gyasztás növekedési ütemében nem várunk emelkedést. A GDP éves növekedési üteme 2000-ben várhatóan 4,5 százalék körül alakul. Afis- kális politika keresleti hatása és a leértékelési ütem csökkentése nyo- mán megvalósuló enyhe reálfelértékelődés egyaránt hozzájárul az
10 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
-10 -9
-8 -7
-6 -5
-4 -3
-2 -1
0 1994 1995 1996 1997 1998 1999* 2000* %
-10 -9
-8 -7
-6 -5
-4 -3
-2 -1
0 %
A folyó fizetési mérleg egyenlege Az államháztartás egyenlege
3. ábra A folyó fizetési mérleg és az államháztartás egyenlege
(a GDP százalékában) * 1999-re és 2000-re prognózis.
infláció csökkenéséhez, miközben nem vezet a külső egyensúly rom- lásához. Ha 2000-ben az államháztartás kiadásai a kormány által meg- hirdetett tervek szerint alakulnak, akkor a 4,5 százalék körüli növeke- dési ütem mellett a külső pozíció dollárban mérve változatlan marad- hat. Afolyó fizetési mérleg egyenlege 2,5 milliárd dollár körüli (a GDP 4,4–4,9 százaléka) hiányt mutathat. (Lásd 3. ábra.)
Agyorsabb gazdasági növekedés – a beruházási hányad emelkedé- sén keresztül – szükségszerűen együtt jár a magánszektor fokozot- tabb eladósodásával, ezért amennyiben középtávon a kedvező növe- kedés fenntartása a cél, a fizetési mérleg ezzel járó romlását csak az ál- lamháztartás hiányának strukturális csökkentésével lehet elkerülni. Míg az államadósság alakulása és az inflációs pálya szempontjából a jelenlegi fiskális politika fenntartható, ennek a fizetési mérlegre gya- korolt hatása miatt 5 százalék fölötti, gyorsuló növekedés mellett már középtávon is szükségessé válhat további költségvetési változtatás.
Az MNB leginkább az inflációs várako- zások mérséklésén keresztül tudja el- érni az infláció csökkentését
Önmagában a monetáris politika az inflációnak a várakozásokat ér- zékelhetően meghaladó csökkentését csak jelentős társadalmi költsé- gek árán képes megvalósítani. Ezért az MNB az elmúlt években min- dig arra törekedett, hogy az infláció csökkentését leginkább az infláci- ós várakozások mérséklésén keresztül érje el. Éppen ezért a jegybank évente két-három alkalommal csökkentette a forint leértékelési üte- mét, a nominális kamatokat pedig kis lépésekben és a piaci folyamato- kat követő módon mérsékelte. (Lásd 4. ábra.)
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 11 A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
10 15
20 25
30 35
1995. márc. máj.
júl. szept.
nov. 1996. jan.
márc. máj.
júl. szept.
nov. 199
9 .
j .
1997. a n
. márc.
máj. júl.
szept. nov.
. 1998. jan
márc. máj.
júl. aug.
okt. dec.
febr. ápr.
jún. aug.
okt. 10 15
20 25
30 35
% %
4. ábra Az MNB irányadó kamatának alakulása
(1995. február – 1999. október)
Megjegyzés: irányadónak 1995. augusztusig az egyhetes aktív repó, ezt követően az egyhetes, majd az egy- hónapos passzív repó (illetve betét), 1999. márciustól pedig a kéthetes betét kamata tekinthető.
A csúszó leértékeléses árfolyamrendszer bevezetése óta a leértéke- lés havi üteme 1,9 százalékról 1999 végére 0,4 százalékra, míg a jegy- bank irányadónak tekintett pénzpiaci kamata az 1995-ös csúcsot jelen- tő 33,5 százalékról 1999. októberre 14,75 százalékra csökkent.
A 2000. évi monetáris politikai irányelvek írásakor továbbra is – ta- lán a korábbi éveket is felülmúló – élénk vita folyik a gazdasági sze- replők körében a kormány 2000-re kitűzött inflációs céljáról. (Lásd A) táblázat.)
Az ambiciózus inf- lációs cél megvaló-
sulásának kritikus feltétele a bértár- gyalásokon megkö- tött nominális bér-
megállapodás
Fontos, hogy a piaci szereplők elfogadják a kormány inflációs el- képzeléseit és a bértárgyalásokon megkötött nominális bérmegállapo- dások is ezt tükrözzék. Így megteremtődik a feltétele annak, hogy a tovább mérséklődő inflációs várakozások önbeteljesítő módon hozzá- járuljanak az ambiciózus inflációs cél megvalósulásához. Bár a mun- káltatók és a munkavállalók körében a 2000. évi inflációs pályával kapcsolatos bizonytalanság nem haladja meg a korábbi években szo- kásos mértéket, az infláció jelenlegi alacsony szintje mellett már egy viszonylag kis eltérés is jelentősen befolyásolja a reálbérek alakulását. Éppen ezért az MNB célszerűnek tartaná, hogy a bértárgyalásokon a partnerek fogadják el a kormány 8–9 százalék körüli nominális növe- kedést tartalmazó ajánlatát.
A Magyar Nemzeti Bank a törvényben meghatározott alapvető feladatának megfelelően a rendelkezésre álló eszközeivel egyértel- műen támogatja a gazdasági élet valamennyi szereplőjének érdekét jól kifejező további erőteljes inflációcsökkenést. Ennek megfelelő- en 2000-ben az MNBlehetőséget lát a forint havi átlagos leértékelési ütemének a korábbi évek gyakorlatának megfelelő mérséklésére a kormányprogrammal összhangban, feltételezve, hogy
– az államháztartás teljes hiánya nem haladja meg a GDP3,5 szá- zalékát, miközben a bevételek és kiadások lényegesen nem ha- ladják meg a kormány által beterjesztett nominális szintet,
– a hatósági árak emelkedése átlagosan nem haladja meg a 6 szá- zalékot,
– a kőolaj világpiaci ára a hosszú távú trendnek megfelelő 18 dollár hordónkénti ár körül alakul,
– és az Európai Unió növekedési kilátásai a várakozásoknak megfelelően javulnak.
12 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
A) táblázat Főbb makrogazdasági mutatók alakulása
% 1997 1998 1999* 2000**
GDP volumenindex (%) 4,6 5,1 4,2 4,5 Lakossági fogyasztás (%) 1,7 4,3 4,5 3,6 Infláció (éves átlag, %) 18,3 14,3 9,8 6–7 ÁHT (teljes egyenleg/GDP) –4,8 –4,7 –4–(–4,2) –3,5 Folyó fizetési mérleg (hiány/GDP) –2,1 –4,8 –4,9 –4,8*** * Várható. ** Kormányprognózis. *** Az MNB prognózisa szerint ennél kedvezőbb is lehet.
Ebben az esetben az infláció lényegesen mérséklődhet és lehető- ség nyílik a leértékelési ütem csökkentésére, amelyre az inflációs, bér és egyensúlyi folyamatok korábbiaknak megfelelő, felelős elemzését követően a kormánnyal egyetértésben kerülhet sor.
Az árfolyamrend- szer továbbra is si- keresen tölti be sze- repét
Az immáron ötödik éve működő csúszó leértékeléses árfolyam- rendszer továbbra is megfelelően tölti be szerepét. Miközben az 1997–98-as évek nemzetközi tőkepiaci megrázkódtatásai érdemben nem veszélyeztették a rendszer fenntarthatóságát, a leértékelési ütem időnkénti csökkentésével – fenntartható külső egyensúly és az Euró- pai Unió átlagát 2–3 százalékkal meghaladó növekedés mellett – sike- resen járult hozzá a külkereskedelmi partnereinkkel szembeni infláci- ós különbség fokozatos csökkentéséhez. Az árfolyam sávon belüli élénkebb mozgása mindemellett lényegesen mérsékelte az árfolyam- rendszer viszonylag szűk ingadozási sávjából fakadó kötöttségeket. Mindezeket figyelembe véve továbbra is indokolt az árfolyamrend- szer fenntartása.
Ha a piaci szerep- lők inflációs vára- kozása tovább csök- ken, akkor tovább csökkenhetnek a ka- matok is
A gazdasági szereplők 2000. évi inflációra és nominális kamatokra vonatkozó várakozása alapján adódó reálkamatszint megfelelően ma- gasnak látszik a belföldi kereslet kordában tartásához és a megtakarí- tások kívánatos szintjének fenntartásához, miközben nem vezet túl- zott mértékű spekulatív tőkebeáramláshoz. Amennyiben azonban a piaci szereplők a kormányzatinál jelenleg még valamivel magasabb inflációs várakozása tovább csökken a jövőben, lehetőség nyílik a no- minális kamatoknak a hozamgörbe által jelenleg előre jelzettnél gyor- sabb mérséklésére.
2000-ben az egyes belföldi szektorok nettó finanszírozási kapacitá- sa várhatóan úgy alakul, hogy a magyar gazdaság külső finanszírozá- si igénye a GDP százalékában lényegében változatlan marad, esetleg csökken. (Lásd B) táblázat.)
Ez azt jelenti, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 2,5 milliárd dollár közelében marad. Várakozásaink szerint a vállalati szektor nettó GDP-arányos (inflációs hatástól megszűrt) finanszírozási igénye 1999
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 13 A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
B) táblázat A nettó finanszírozás alakulása szektoronként (inflációszűrt, a GDP százalékában)
% 1997 1998 1999* 2000*
Külső finanszírozási igény –0,9 –4,0 –4,9 –4,8 Államháztartás –0,4 –2,2 –2,7 –2,2 Magánszektor –0,5 –1,8 –2,2 –2,6
ebből: Háztartási szektor 4,1 4,8 3,2 3,3 Vállalati szektor –4,6 –6,6 –5,4 –5,9 Folyó fizetési mérleg hiánya –2,1 –4,8 –4,9 –4,4–(4,9)
Megjegyzés: A pozitív előjel nettó finanszírozási kapacitást, a negatív előjel nettó finanszírozási igényt jelent. A folyó fi- zetési mérleg hiánya és az ország külső finanszírozási igénye eltér egymástól, az utóbbi hívebben tükrözi a reálgazdasá- gi folyamatokat, mivel nem pénzforgalmi, hanem eredményszemléletet tükröz. (1999-re és 2000-re vonatkozó adatok az MNB prognózisa).
második félévétől kezdve mérsékelten növekvő tendenciát mutat. A növekvő vállalati forrásbevonás irányába mutat a vállalati szektor jelenleg viszonylag alacsonynak nevezhető eladósodottsági szintje és beruházási keresletének várható emelkedése is. Alakosság nettó meg- takarítása az elmúlt egy, másfél évben tapasztalt szint alatt stabilizá- lódhat. Összességében tehát a magánszektor növekvő finanszírozási szükségletével számolhatunk 2000-ben, amit a konszolidált államház- tartás finanszírozási igényének csökkenése fog ellensúlyozni.
A kamatérzékeny tőketételek csekély intervenciós hatása
miatt az MNB de- vizapiaci beavatko- zásának intenzitása
mérsékeltebb, mint korábban volt
A folyó fizetési mérleg hiányát a nettó működőtőke-beáramlás, a külföldiek állampapír- és részvényvásárlása és a vállalatok külföldi hitelfelvétele várhatóan túlfinanszírozza, ezért 2000-ben a devizapia- con továbbra is fennmarad az enyhe deviza-túlkínálat és ebből követ- kezően a sáv erős szélénél tartózkodó árfolyamra és meg-megújuló jegybanki devizavásárlásra számítunk. Az 1998. őszi orosz válságot követően a forint árfolyama visszatért az intervenciós sáv erős szélére, az MNB pedig 1999-ben ismét jelentős összegű devizát vásárolt. Az orosz válságot követő devizapiaci intervenciót az azt megelőző idő- szakétól alapvetően eltérő tényezők eredményezték. Ilyen eltérés, hogy az intervencióban nem játszik számottevő szerepet a jegybanki devizavásárlás korábban két legfontosabb tényezője, a spekulatív célú határidős devizaeladás és a külföldiek állampapír-vásárlása. A ka- matérzékeny tőketételek csekély intervenciós hatása miatt az MNB devizapiaci beavatkozásának intenzitása mérsékeltebb, mint koráb- ban volt. A jelenlegi helyzetben a jegybanki kamatcsökkentések – az orosz válságot megelőző időszaktól eltérően – nem az állampapírho- zamok esését és a kamatérzékeny tételek okozta számottevő interven- ciót követik.
14 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
12 13
14 15
16 17
18 jan.
febr. márc.
ápr. máj.
jún. júl.
aug. szept.
okt. Három hónapos kamat Három éves kamat Jegybanki betét kamata %
5. ábra A jegybanki irányadó kamat, a három hónapos és a három éves állampapírhozam alakulása 1999-ben
A piac által túl- zottnak ítélt ka- matcsökkentés va- lószínűleg a jövő- ben sem vezetne a hosszabb futamide- jű hozamok mér- séklődéséhez
Az MNB 1999 első kilenc hónapában öt alkalommal, összesen két százalékponttal csökkentette irányadó kéthetes betéti kamatát. Az éven belüli hozamok változása rendre követte a jegybanki lépéseket, a hosszabb futamidejű állampapírhozamok csökkenését azonban gá- tolták a piaci szereplők kedvezőtlen várakozásai. (Lásd 5. ábra.) Ez alapján úgy látszik, a piac által túlzottnak ítélt kamatcsökkentés való- színűleg a jövőben sem vezetne a három-hathónaposnál hosszabb ho- zamok mérséklődéséhez. Az államadósság finanszírozásában megha- tározó szerepet betöltő hozamok csökkentésére tehát csak a piaci sze- replők árfolyam- és inflációs várakozásainak kedvező irányú befolyá- solásán keresztül van mód.
Az államadósság GDP-arányos csökkenésével és az infláció mér- séklődésével párhuzamosan az államháztartás kamatfizetése jelentő- sen csökkent, bár továbbra is komoly tehertétel maradt. (Lásd C) táblá- zat.) Az államháztartás nettó kamatkiadása 1995-höz képest a GDP százalékában több mint egyharmadával csökkent, 9 százalékról 2000-re hat százalék alá kerül. Az utóbbi évek következetes erőfeszíté- sei láthatóan és egyértelműen mérsékelték az államadósság terheit. A jövőben e tendencia további folytatódására számítunk.
A forint külföldi kamatokkal szembeni – az előre bejelentett leérté- kelés figyelembevételével számított – hozamelőnye 1999 őszéig nem csökkent vissza az orosz válságot megelőző szintjére, hanem 5,5–6 százalékponton stabilizálódott. A kamatprémium további növekedé- sét okozza a kormány és az MNB által már bejelentett, 2000. év eleji változtatás a valutakosár összetételében. Mivel a dollárkamatok jelen- leg magasabbak, mint a hasonló futamidejű euróhozamok, ezért a 2000. január előtt 30 százalékos súlyt képviselő dollár lecserélése – változatlan kamatok mellett – önmagában 0,6 százalékpont prémi- umemelkedést jelent a forintbefektetések javára.
A jegybank a reál- hozamoknak a bel- földi folyamatok ál- tal meghatározott szintjéhez igazod- hat, anélkül, hogy ez feszültséget te- remtene az árfo- lyamrendszer és a kamatpolitika kö- zött
Amennyiben a jelenlegi körülmények nem változnak számottevő- en, vagyis a nemzetközi tőkepiacokat a válsághullámot követően a konszolidáció jellemzi, a folyó fizetési mérleg hiányának szintje pedig a kamatérzékeny tőke beáramlását visszafogja, akkor az MNB az 1999-ben gyakorolt kamatpolitikát folytathatja 2000-ben is. Ez azt je- lenti, hogy a jegybank a reálhozamoknak a belföldi folyamatok által meghatározott szintjéhez igazodhat, anélkül, hogy ez feszültséget te- remtene az árfolyamrendszer és a kamatpolitika között.
A jegybank közbülső céljához, a nominális árfolyampályához a rö- vid távú pénzpiaci hozamokat rendeli, mint operatív célt, és nem fo-
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 15 A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
C) táblázat Az államháztartás kamatkiadásai a GDP százalékában (eredményszemléletben)
1995 1996 1997 1998 1999* 2000* Államadósság** / GDP 85,1 74,1 62,9 61,2 59,9 58,6 Kamatkiadás / GDP 9,0 8,0 8,1 7,0 6,5 5,8 * Prognózis. ** Központi költségvetés bruttó adóssága.
galmaz meg célkitűzéseket az egyes monetáris aggregátumokkal kap- csolatban, azonban növekedési ütemüket, mint információs forrást fi- gyelemmel kíséri, és rendszeresen elemzi a pénzkeresletet befolyáso- ló tényezőket. Az M1 monetáris aggregátum, amely pénzkategória a gazdasági szereplők legkönnyebben mozgósítható megtakarításait tartalmazza, 7 százalék körüli reálnövekedése a háztartások növekvő és a vállalatok csökkenő keresletének az eredőjeként jött létre, és össz- hangban van a gazdasági növekedés és a gazdaság monetizálódásá- nak természetes követelményével. A háztartási szektor pénzügyi kö- veteléseinél megfigyelhető portfolióátrendeződés eredményeképpen 1999-ben erőteljesen nőtt a banki eszközök iránti kereslet, amelynek hatására a szélesebb pénzmennyiség, az M3aggregátum is viszonylag gyors (7–8 százalékos) reálnövekedést mutat.
A reálgazdasági növekedés gyorsulásával 2000-ben várakozásaink szerint növekvő vállalati és lassan stabilizálódó háztartási likvid esz- közkereslet mellett a jelenleginél alacsonyabb szinten stabilizálódik az M1 reálnövekedése. A tőkepiaci bizonytalanság csökkenése követ- keztében várhatóan újra előtérbe kerülnek a bankrendszeren kívüli befektetési formák. Ennek hatására az M3 éves növekedési üteme az infláció mérséklődésével párhuzamosan 2000 végére 12 százalékra csökken. Ezzel szemben az M4, amely az M3-on kívül a bankrendsze- ren kívüli állampapír-állományt is tartalmazza, éves növekedési üte- me újra elszakad az M3 növekedésétől, és 2000 decemberére 13,5 szá- zalék körül alakulhat. (Lásd 6. ábra.)
A banki források gyors bővülése eszközoldalon nem párosult a bankrendszer által nyújtott belföldi vállalati hitelek expanziójával. A vállalati nettó finanszírozás összetevői közül az utóbbi egy évben a
16 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
5 10
15 20
25 30
1998. jan. márc.
máj. júl.
szept. nov.
1999. jan. márc.
máj. júl.
szept. nov.
2000. jan. márc.
máj. júl.
szept. nov.
% M0 M1 M3 M4
6. ábra Monetáris aggregátumok 12 havi növekedési üteme
megnövekedett belföldi reálkamatszint következtében a belföldi hi- telállomány növekedési üteme lassult, míg a vállalatok növekvő mér- tékben támaszkodtak a külföldi forrásokra. Amennyiben a kamatpré- mium a jelenlegihez közeli szinten marad 2000-ben, akkor a vállalati szektor belföldi hitelfelvétele lassúbb reálnövekedést fog mutatni.
A háztartások hi- telállománya gyor- san növekszik
A háztartási szektornak nyújtott hitelek állománya ezzel szemben valószínűleg továbbra is az utóbbi időszakban megfigyelt ütemű, gyors növekedést mutatja majd. Az állomány prognosztizált dinami- kus növekedése mögött az áll, hogy a háztartások nettó vagyona a fej- lett piacgazdaságokra jellemző szerkezet felé tart. Aháztartási szektor hiteleinek még mindig igen alacsony állománya miatt a bankrendszer magánszektorral szembeni követeléseinek alakulását továbbra is alapvetően a vállalati hitelek határozzák meg, így a magánszektornak nyújtott banki hitelek mérsékelt reálnövekedésére számíthatunk 2000-ben. Ezzel párhuzamosan a korábban tapasztaltnál némileg las- sabb ütemben fogja a bankrendszer csökkenteni az államháztartással szembeni követeléseit.
A hitelintézetek külföldi devizaforrásai az elmúlt évben jelentősen átstrukturálódtak. A teljes állomány nominálisan 30 százalékkal nőtt, ezen belül azonban az éven belüli források állománya gyakorlatilag nem változott, sőt az 1998. évi orosz válság előtt elért csúcshoz képest jelentősen csökkent. Az éven túli források mértéke azonban folyama- tosan emelkedett, és 1999. július végén már meghaladta az éven belüli források összegét. A struktúraváltás oka részben az, hogy az orosz válságot követően a rövid lejáratú tőke kiáramlott az országból és a válságot követően sem tért vissza, másrészt az MNB1998-ban bejelen- tette, hogy a rövid lejáratú külföldi devizaforrásokat szükség esetén bevonja a kötelező tartalékolás alá. Valószínűleg ennek hatására a hi- telintézetek változtattak forrásbevonási politikájukon, és nagyobb hangsúlyt fektettek az éven túli források megszerzésére.
Az ingatlanpiaci áremelkedés első- sorban a korábbi évek lemaradását hozza be
Az elmúlt két év a korábbiaknál gyorsabb áremelkedést hozott ma- gával az ingatlanpiacon. A lakáshitelek nominális kamatai még min- dig nagyon magasak, de csökkenésük és könnyebb hozzáférhetősé- gük, a reálbérek emelkedése, a működőtőke-beáramlás, az ipari és a kereskedelmi tevékenység fejlődése mellett elősegítette e folyamatot. Emellett fontos tényező, hogy a lakosság befektetési és spekulációs magatartása megváltozott. Az értéktőzsde részvényszekciójának gyengébb teljesítménye miatt, a lakosság egy része az ingatlan befek- tetések felé fordult.
Az ingatlanpiac fejlődése új, fontos piaci terület hitelezését vonja maga után. A jelzálog-hitelezés általánosabbá válása a gazdaság na- gyobb mérvű monetizáltságán keresztül a kamatpolitika fogyasztásra gyakorolt hatását fokozni fogja. Afedezetként vagy jelzálogként hasz- nálható ingatlan értékének változásával a vállalkozók előtt is széle- sednek a hitelfelvételi lehetőségek. Mindez akkor válhat veszélyessé, ha az ingatlanárak túlértékeltté válnak (ingatlanpiaci buborék), és egy esetleges ingatlanérték-csökkenés során a fedezetek elértéktelened-
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 17 A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
nek. Megnyugtató viszont, hogy ha többéves időszakot veszünk fi- gyelembe, az ingatlanpiaci áremelkedés reálértelemben nem látszik jelentősnek, így az részben az ingatlanárak – 1995–96-os időszak inflá- ciótól elmaradó áremelkedése utáni – korrekciójának tekinthető. Más- részről a még csak kialakulóban lévő jelzáloghitelezés és a saját tulaj- donban lévő lakóingatlanok magas aránya egyelőre természetes gát- ját képezi annak, hogy az emelkedő ingatlanárak vagyonhatása a kö- zeljövőben érezhetően befolyásolhassa a háztartások fogyasztá- si-megtakarítási döntéseit.
A magyarországi pénzügyi piacok fejlődésének irányát továbbra is a nemzetközi és kiemelten az Európai Uniós szabályozási környezet- hez igazodó tendenciák és normák határozzák meg. 1999. január else- jétől a kereskedelmi bankok teljes körű értékpapír-forgalmazói jogo- sítványokat kaptak, ami megfelel a világ pénz- és tőkepiacain tapasz- talható trendnek, az univerzális bankok – pénzügyi „szupermarke- tek” – létrejöttének. A folyamat monetáris politikai szempontból fon- tos következménye a korábbinál integráltabb befektetési szolgáltatá- sokat nyújtó pénzügyi közvetítői rendszer lehet, amely minden bi- zonnyal közvetlen hatással lesz a transzmissziós mechanizmusra és a gazdasági szereplők megtakarítási-fogyasztási szokásaira.
A bankok jelenléte érezhetően erősö- dött a lakossági és kisvállalkozói ügy-
félkörben
A bankrendszernek az orosz pénzügyi válság miatt megcsappant jövedelmezősége és a kiváló minősítésű nagyvállalati ügyfélkör pia- cának telítődése is szerepet játszott abban, hogy érezhetően erősödött a bankok jelenléte a nagy megtérülést ígérő, de kockázatosabbnak számító lakossági és kisvállalkozói ügyfélkörben. A továbbra is dina- mikusan bővülő betétgyűjtési formák mellett a lakosság széles köré- nek elérhető, tartós fogyasztási cikkek vásárlásához kapcsolódó hitel- konstrukciók bővültek erőteljesen.
Az 1999. szeptemberben elindított valós idejű bruttó elszámolási rendszer (VIBER) a bankközi fizetési forgalom és a tételenként nagy értékű, illetve sürgős átutalások valós idejű (azonnali) elszámolását szolgálja. Használata a pénzforgalom gyorsulását és az üzemidő meg- hosszabbodását teszi lehetővé. Működése nagyban segíti a bankok likviditásmenedzselését és a bankközi piac növekvő aktivitását, hi- szen a bankok valós időben követhetik nyomon a likviditás alakulá- sát, az értékpapírügyletek pénzügyi teljesítése pedig naponta több- ször is lehetséges. Az ügyféltételek VIBER-en keresztüli feldolgozásá- ra várhatóan 2000 második felétől kerülhet sor.
Az értékpapírpiac fejlődésének egyik jelentős lépéseként 1999 má- jusától az Államadósság Kezelő Központ minden új sorozatú állam- papírját dematerializált formában bocsátja ki. Ez várhatóan elősegíti más értékpapírok dematerializált formában történő kibocsátását is, ami hosszabb távon a kibocsátási és egyéb tranzakciós költségek csökkenéséhez és az értékpapírpiac likviditásának növekedéséhez vezethet.
Az MNB támogatja az állampapírok koncentrált, hatékony és átlát- ható piacának további fejlődését, amely nemcsak a jegybanki kamat-
18 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
transzmisszió működését erősíti, hanem a piaci szereplők várakozá- sait tükröző hozamokon keresztül számos hasznos információt is nyújt a monetáris politika számára.
Az MNB és a ma- gyar bankrendszer felkészült a 2000. év, vagyis a dátum- váltás technológiai kezelésére, a kész- pénzellátás és a bankok közötti elszámolásforgalom zavartalan műkö- dése biztosított
Nem számítunk arra, hogy 2000. évi – számítástechnikai – dátum- váltás miatt bármilyen probléma jelentkezne a készpénzellátásban, a bankok közötti elszámolásforgalomban, vagy a bankközi piac műkö- désében. Az év végi nagyarányú lakossági betétkivonás nem tűnik va- lószínűnek, mivel a hitelintézetek felkészültek a dátumváltás kezelé- sére és a túlzott készpénztartás a felmerülő kamatveszteség miatt el- lentétes a betételhelyezők érdekével, ugyanakkor a jegybanki kész- pénzkészletből adott esetben a szokásosat lényegesen meghaladó készpénzigény is biztosítható. A GIRO Rt. által üzemeltetett bankközi klíringrendszer felkészítése a számítástechnikai problémákra 1997 óta folyik és 1999 októberére befejeződött, az MNB által üzemeltetett VIBER pedig már eleve 2000 kompatibilisen kezdte meg működését. Mindemellett az alapvetően számítástechnikai probléma potenciáli- san megnövelheti a rövid lejáratú bankközi kamatok ingadozását, bár ennek kicsi az esélye, ugyanis a bankok által az MNB-nél elhelyezett kéthetes betétállomány volumene, az irányadó kamatot egy százalék- ponttal meghaladó hozam melletti jegybanki hitel lehetősége, vala- mint a szükség szerinti gyorstender használata biztosítani tudja a bankok számára szükséges likviditást.
Az új eszköztár na- gyobb mozgásteret kínál a bankok önálló likviditáske- zelésének
A jegybank eszköztára 1998 második felétől kezdődően számotte- vő átalakuláson esett át. A módosítások célja az eszköztár egyszerűb- bé és egyben piackonformabbá tétele volt. Az új eszköztár által kiala- kított feltételrendszer szervező elve az, hogy a korábbiaknál jóval na- gyobb mozgásteret kínáljon a bankok önálló likviditásmenedzsment- jének, arra ösztönözve a bankközi piac szereplőit, hogy a likviditási helyzet változásait ne a jegybanki eszközök igénybevételével, hanem piaci módon, egymás között kezeljék. A piaci folyamatok hangsúlyo- zása mögött a bankok közötti verseny erősítésének érve húzódik meg: a verseny javítja a bankrendszer hatékonyságát, és egyben felkészíti a hazai bankokat az Európai Unióhoz való csatlakozás után kialakuló kompetitívebb piaci környezetre is.
Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a megújult jegybanki eszköztár megfelel a vele szemben támasztott elvárások- nak. Az irányadó instrumentum kamatán keresztül a jegybank haté- konyan képes befolyásolni a rövid lejáratú állampapír-piaci és bank- közi hozamokat. Az 1998 szeptembere előtti állapothoz képest szá- mottevő előrelépés, hogy az új eszköztár mellett a jegybank mind- össze egyetlen futamidőn határoz meg kamatcélt, csökkentve ezáltal a spekuláció lehetőségét. Ugyanakkor a korábbiaknál nagyobb teret ad a bankközi piac fejlődése számára az, hogy a jegybanki eszközt a ban- kok hetente mindössze két alkalommal vehetik igénybe. Így a ban- koknak a betételhelyezési napok között a bankközi piacon keresztül kell likviditásukat menedzselniük.
MONETÁRIS POLITIKAI IRÁNYELVEK 19 A 2000. évi monetáris politikai irányelvek
A kéthetes betét esetében a követke- ző lépés a heti egy- szeri elhelyezési le-
hetőség lesz
Az MNB irányadó kamata a bankoknak meghirdetett kéthetes be- téti konstrukció hozama. Ezen eszköz esetében 1999. márciustól a heti kétszeri elhelyezési lehetőségre történt átállás tapasztalatai azt mutat- ják, hogy a bankok likviditásmenedzselése jól alkalmazkodott a meg- változott betételhelyezési feltételekhez. Ez lehetőséget nyújt az MNB számára, hogy folytassa az átállást a korábbi folyamatos (minden munkanapra kiterjedő) rendelkezésre állás gyakorlatáról a valódi ten- derek alkalmazására. A következő állomást – a korábban meghirde- tettnek megfelelően – a heti egyszeri, előre meghirdetett kamatú ren- delkezésre állás lesz.
Az MNB hosszú távon a kötelező tartalékráta csök- kentését tekinti cél-
jának
Az eszköztár korszerűsítésének másik lehetséges iránya a tartalé- kolás rendszerének átalakítása. Az MNB a kötelező tartalékráta-sza- bályozás keretein belül olyan rendszer kialakítását vizsgálja, amely összhangban áll hosszú távú céljával, a nominális ráta csökkentésével és a jelenleginél hatékonyabban szolgálja a monetáris politika céljait. A tartalékképzés alapjának további szélesítését a nominális ráta csök- kentése kompenzálná, amely esetleg az effektív tartalékráta enyhe mérséklését is jelenthetné. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseit az MNB a későbbiekben még egyezteti az érintett pénzintézetekkel.
Az 1999. évi monetáris politikai irányelvek kapcsán évközben kel- lően előretekintve megszületett a döntés, hogy 1999. január elsejétől a német márkát az euró váltsa fel 70 százalékos súllyal a forint árfo- lyamszintjét meghatározó valutakosárban. 1999. áprilisban a kor- mány az MNB-vel egyetértésben 2000. január elsejétől 100 százalékos euróarányra módosította a valutakosár összetételét. Ezt követően a bejelentett havi leértékelési ütem a forint középparitásának kizárólag az euróhoz képesti változását jelzi.
20 MAGYAR NEMZETI BANK A 2000. évi monetáris politikai irányelvek